Forrás: Véleményvezér blog - Adók személyre szabva
Vajon tényleg komolyan gondolja a kormány, hogy minden jelentős ügyben ő fogja egyenként eldönteni, hogy ki fizet és ki nem?
Lassan hozzászokik az ember, hogy a költségvetéssel kapcsolatos törvényjavaslatok minden egyeztetés nélkül, látszólag a semmiből bukkanak elő. Végülis minek is ilyesmivel pepecselni, ha egyszer a miniszterelnök szerint is csak a következő évtized múlik rajta.
Tegnap azonban sikerült a Matolcsy-minisztériumtól megszokott rögtönzések háttérzajából is kicsúcsosodót alkotni. Történt ugyanis, hogy a kormány gyakorlatilag elkezdett személyre és vállalatra szabott adókat, illetve kivételeket alkotni. Persze, ez sem teljesen nóvum, mert az azóta tőzsdére ment CIG Pannónia kapcsán már tettek ilyesmire kísérletet, de akkor ez a közfelháborodáson még elbukott.
Egy érdekes kivétel
A bankadó eredeti szövege alapján a fizetendő adó a bankok által kezelt eszközökkel arányos. Ez azt jelenti, hogy az adó megállapításánál nem az számít, ki milyen nyereséges, hanem, hogy ki mekkora. Véletlenül úgy alakult, hogy az OTP Bank lett volna ennek az igazi nyertese, ugyanis magas nyereségarányának köszönhetően profitjának lényegesen kisebb részét kellett volna különadó formájában befizetnie, mint a kevésbé nyereséges többi nagybanknak.
Azonban az OTP mellett voltak mások is, akik relatív haszonélvezői lettek volna ezen elvnek, és úgy tűnik, a többi haszonélvező valamiért nem tetszett a kormánynak. Egy tegnapi törvényjavaslat alapján ugyanis az, aki túl jól járt az előző szabályok alapján, vagyis nyereségarányosan „túl” keveset adózott volna, annak jövő évtől a profit 30%-át egy újfajta különadó formájában kell majd befizetnie.
Persze nem mindenkinek! Van ugyanis egy további passzus is, mely kimondja, ha egy magyarországi banknak EU-s leánybankjai vannak, akkor az azokkal lebonyolított tranzakciók csökkenthetik a szóban forgó új adó alapját. Nem tudjuk pontosan, mire is gondol itt a jogalkotó, de ez eléggé úgy néz ki, mint egy szándékosan nyitva hagyott kiskapu. Nekünk úgy tűnik, hogy az új típusú adó áldozatai közül valahogy éppen az OTP Bank tudja majd ezt a leginkább kihasználni – ez azonban nyilván ismét csak a véletlen műve.
És még egy érdekes kivétel
Ennél is látványosabb, hogy egy szintén tegnapi törvényjavaslat alapján Szász Károlyra nem vonatkozna a 98%-os különadó. Ugyanis azokat a végkielégítéseket és felmondási időre járó béreket, amelyeket 2005. január elseje előtt megszűnt munkaviszony miatt a bíróság ítélete alapján csak később fizettek ki, nem terheli a különadó.
A módosító pontosan ráillik Szász Károlyra és Sáray Évára, a pénzügyi felügyelet 2004-ben elmozdított elnökére és elnökhelyettesére, akiket a második Orbán-kormány helyezett vissza a PSZÁF élére. Szász Károly 2000 és 2004 között vezette a pénzügyi felügyeletet, de 2002-ben összetűzésekbe keveredett az MSZP-SZDSZ kormánykoalícióval. Azzal vádolták Szászt, hogy a Fidesz befolyása alatt áll. A viszony 2003 nyarán, a brókerbotrány kitörése után mérgesedett el (a botrány kirobbanása után Szászt gyanús körülmények között megverték), és végül a kormány a lex Szász néven elhíresült törvényjavaslattal 2004. május 18-án a PSZÁF átszervezésével leváltotta Szász Károlyt és Sáray Évát.
(Forrás: Hírszerző)
A Véleményvezér úgy gondolja, hogy Szász Károly végkielégítése teljesen jogos és megérdemelt volt – de ugyanígy könnyen lehet, hogy számos más személyé is. Ők azonban Szász Károllyal ellentétben nem olyan szerencsések, hogy külön paragrafust szenteljenek a problémájuknak, így aztán az ő pénzüket az állam most egész egyszerűen ellopja.
Kormányzás kivételezésekkel
A kiskereskedelmi láncokra kivetett különadó még nagyjából valamennyi hazai kiskereskedőnek kedvezett, és az energiaipari különadó kapcsán kiadott utólagos felmentések is egyszerre több hazai vállalkozásnak adtak versenyelőnyt. A mostani, új szabályok azonban már konkrétan csak egy-egy intézményre és személyre vannak szabva.
Vajon tényleg komolyan gondolja a kormány, hogy minden jelentős ügyben ő fogja egyenként eldönteni, hogy ki fizet és ki nem? Tényleg elhiszi, hogy a gazdaságpolitika, vagy éppenséggel bármilyen szakpolitika végső soron csak egyszerű személyzeti döntések összesége? Tényleg azt hiszik, hogy a világgazdasági válsággal a nyugati piacgazdaság elmúlt kétszáz évének minden tanulsága érvényét veszítette?
