Forrás: ForintBlog - A kormány már megint szétver valami értékeset
Van valami elszomorító, hogy milyen módszeres ostobasággal veri szét a kormány a köztársaság intézményeit. Az Alkotmánybíróság ügyéhez legalább olyan nagyágyút rendeltek, mint Lázár János, de még a nyugdíjpénztárakra is jutott egy olyan másodvonalbeli dilettáns, mint Selmeczi Gabriella. A Költségvetési Tanácsnak (KT) még ennyi sem jár, mert ugyan Domokos László elvileg ÁSZ-elnöknek néz ki, de hát azért mindenki tudja róla, hogy valójában mégis csak egy békési mutyipolitikus, aki szakmányban nyúlta le az őt nem megillető képviselői költségtérítéseket, és érdekes alapon osztogatott jutalmakat. Most pedig rácsatlakozott az ügyre még egy járadékvadász, Varga József képviselő is, aki a KT teljes éves büdzséjét csoportosítaná át a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak, ha egyszer már a KT-re nincs szükség. Találós kérdés: vajon 2000-től ki a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöke?
Azt régóta tudjuk, hogy a Fidesznek nincs ínyére egy olyan Költségvetési Tanács, ami érdemi munkát is végezne. Nekik megfelelne három bólogató is, aki úgysem tudná alátámasztani hitelesen számokkal, hogy esetleg éppen mégsincs kedve bólogatni. Ráadásul mostanában már azt is tudjuk, hogy a kormánynak úgy általában sincsenek ínyére az intézmények, köztársasági elnöknek megteszi olyan, akinek az alkotmányosságról fogalma sincs, ÁSZ-elnöknek meg olyan, akinekintézményvezetőként az új alkotmányhoz annyi hozzáfűznivalója van, hogy legyen benne a Szent Korona. Végül is minek nekünk hiteles intézményeken alapuló demokrácia, a vezetők a fontosak. Az angolszász mintát elfújta a keleti szél.
Na de az általános fanyalgás helyett térjünk vissza a Költségvetési Tanácshoz, mert igen tanulságos, ahogy formálódik az intézmény kinyírásának a terve. Domokos László egy hete pengette meg, hogy kérdéses, szükség van-e ilyen intézményre. Erről persze lehetne folytatni egy értelmes vitát is (bár szerintem mai közállapotainkat nézve nem kétséges, hogy egy ilyen mandátumú intézmény a közjót szolgálja), de Domokos érve már akkor mindent vitt: válságkormányzásból vissza lehet térni a normális kormányzásra, ami ebben az olvasatban a Költségvetési Tanács megszüntetését is jelentheti.
Egy blogposzt nem alkalmas arra, hogy a költségvetési intézmények funkcióin, jelentőségén rágódjunk, de az még józan ésszel is belátható, hogy egy olyan szervet, ami a fiskális stabilitáson őrködik, nem akkor kell létrehozni, amikor baj van, és nem akkor kell megszüntetni, amikor valaki azt hiszi, hogy már nincs gond. (Főleg nem akkor, amikor olyasvalaki hiszi ezt, aki amúgy szintén az állami gazdálkodást felügyeli, de nem lát előbbre két hétnél.) Persze Domokos csak az ÁSZ részére akarja lenyúlni a stábot és a melót, ez végül is érthető. De az is, ha nem repes a szívünk, amikor egy gittegylethez kerülnek fontos funkciók.
És most már nem csak a feladatra, presztízsre vágyók ugranak a koncra, hanem a KT pénzére is megvan a jelentkező. Varga József fideszes politikus 825,5 millió forintot vonna el a költségvetést vizsgáló független állami intézmény jövő évre vonatkozó 835,5 millió forintos előirányzatából. Tízmillió azért megmaradna, ami kb. a tanács helyének sóval való behintésére elég. A többi meg egy olyan szervezethez vándorolna, aminek 2000-től az elnöke maga a módosítást javasló képviselő. Ő már csak tudja, milyen jó helyen lenne ott az a pénz.
Hát így állunk most, a továbbiakban még számos méltatlan szituációt látunk a lelki szemeink előtt, amikor a majd például a fiskális szabályok világszerte egyik legnagyobb elismertségű szakemberét néhány opportunista politikus oktatja majd arról, hogy miért jó, ha a bizonytalan teljesítményű gazdaságpolitika szétveri a hitelességét esetleg erősíteni képes intézményeit.
